Tanulmányi kirándulás 2017 - 4. nap
A reggel csodásan indult. Végre száz ágra sütött a nap. A tartalmas reggeli után bepakoltunk a buszba, és elindultunk az utolsó nap felfedezésére.
Az eddig szemérmesen ködbe burkolózó Magas Tátra csúcsai búcsúzóul, havasan, teljes pompájukban megmutatkoztak. Így köszönt el tőlünk a Tátra.
Kitárult előttünk az Alacsony Tátra, mely 2200 méteres csúcsaival csak a nevében alacsony. Káprázatos utakon haladtunk át a hegyeken. Rácsodálkoztunk a pár éve történt vihar pusztítására. A tar hegyek látványa elgondolkodtatott minket, hogy milyen hatalmas ereje van a természetnek, és mi milyen tehetetlen vagyunk vele szemben. Az út melletti patakok, szakadékok az elefánt formájú Elefánthegy és a gyönyörű panoráma beleivódott az emlékeinkbe.
Betlér felé vettük az irányt. Az Andrássyak egykori vadászkastélyát régió egyik legszebb kastélyparkja övezi. Ez a 81 hektáros park a legnagyobb történelmi botanikus kert Szlovákiában. A parkban sétálva vezetőnk megismertetett minket az Andrássy család történetével, és a gyönyör angolpark építésének részleteivel.
Betlér után Rozsnyóra utaztunk.
Rozsnyó a felvidéki alsó bányavárosok egyike, jellegzetes, tégla alakú főterével, szép házaival kellemes benyomást tett ránk. A Fő tér közepén Andrássy Franciska szobra áll. A környék, a szegények és a gyermekek jótevőjeként emlékeznek rá, ezért kapta szobra ezt a kitüntető helyet. A városi séta során megnéztük a valamikori Ispotály épületét, a ferences templomot, a Kammerhoffot, ahol II. Rákóczi Ferenc is lakott, amikor egy kis időre ide helyezte az ország központját.
Megnéztük a főszékesegyházat is, aminek gótikus oltárképe is utal arra, hogy a város lakói bányászattal foglalkoztak.
Tovább folytattuk utunkat, Krasznahorka vára felé. A nemrég leégett vár építkezése lassan halad, az emberek összefogására is nagy szükség van.
Utolsó állomásunk Alsósztregova volt. A településen ma már alig beszél valaki magyarul. Szlovák anyanyelvű szinte mindenki. A Madách Imre szülőhelyén kialakított emlékházban palóc tájszólással beszélő hölgy vezetett minket körbe. Megtudtuk, hogy néhány évet leszámítva Madách csaknem egész életét Sztregován töltötte. Házassága, majd válása is e falak között zajlott. A kastély hatalmas angolparkban áll, amely ma múzeum. A korabeli berendezésekkel kialakított dolgozószoba („oroszlánbarlang”), a kastély szalonja és egy kis színházterem után az Ember tragédiája színeinek megfelelően berendezett szobák, tablók, képek, vitrinek sorakoztak.
A folyosón grafikai kiállítások láthatók, a kastélyparkban pedig Madách Imre síremléke. Az író földi maradványait 1936-ban exhumálták és a kastélyparkban helyezték el. Mi is elhelyeztük koszorúnkat a síremléknél.
Ezután utunkat a Párkányi átkelő felé folytattuk. Itt érzékeny búcsút vettünk Vörös Attilától, a helyi vezetőnktől. Megbeszéltük, ha legközelebb is a Felvidékre látogatunk, vele fedezzük fel a most kimaradt látnivalókat.
Sajnos percek alatt Esztergomba értünk, és eljött a búcsúzás ideje. A két iskola tanulói között nagyon jó viszony, sok barátság köttetett. Nagyon szomorúan váltunk el a dunaszigeti csapattól. Kissé lehangolva indultunk még egy hosszú útra, Akasztóra tovább.
Élményekkel gazdagodva, fáradtan érkeztünk haza.
Nagyon szépen köszönjük a Határtalanul lehetőségét!
A negyedik nap képei ide kattintva megtekinthetőek!