Tanulmányi kirándulás - 5. nap

• 

2015. május 1., péntek

Elérkezett a kirándulás utolsó napja. Reggeli után beraktuk a bőröndöket a buszba, majd elindultunk Tordára. Itt a református lelkészi hivatal épületének falán megnéztük az emléktáblát, amelyen az olvasható, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor, miközben Székelyföld felé tartott, hogy csatlakozzon Bem József seregéhez. A költő itt látta utoljára feleségét és kisfiát, akiket egy Miklós Miklós nevű lelkészre bízott.

Tordát elhagyva tettünk egy rövid sétát a gyönyörű Túri-hasadékban, majd indultunk tovább.

A hazafelé vezető úton megálltunk Körösfőn, amely a legismertebb népművészeti központ. Nagyon sok szép, régi háza van és sok faragott kiskapuja. Aki szeretett volna, itt még vásárolhatott ajándékot.

Utolsó állomásunk Nagyvárad volt, ahol lehetőségünk nyílt rá, hogy megnézzük a várat. A középkori vár a XI. századi első vár helyére épült a XIV-XV. században, majd 1570 körül átépítették, korszerűsítették, s végül a mai alakját a Habsburg-korszak elején kapta. A vár olasz építészek keze munkáját dicséri. A templomában és a temetőjében 7 királyt, illetve királynőt temettek el: Szent Lászlót, II. Andrást, II. Istvánt, IV. Lászlót, Beatrix királynét (I. Károly felesége), Mária királynét, majd férjét, Zsigmondot. Mindez azt a legendát látszik alátámasztani, hogy a város alapítója Szent László, hiszen az ő temetését követően igen sok király is itt kívánt örök nyugalomra térni. A vár jelenleg felújítás alatt van, a munkát magyarok végzik. Már most is megcsodálhattuk a fogadóterem gyönyörű domborműveit. A látogatás után búcsút vettünk helyismereti vezetőnktől, Pápay Zoltántól, akinek a segítsége nélkül nem juthattunk volna be az éppen nem látogatható várba.

A buszon felidéztük az élményeket, alig tudtuk felsorolni a sok meglátogatott helyet. Hamarosan a határhoz érkeztünk, s azt átlépve már alig vártuk, hogy ismét találkozhassunk családtagjainkkal. Este 9 órakor állt meg a buszunk az iskola előtt, ahol már mindenkit nagyon vártak a szülők, testvérek.